A munkamániához vezető út – elvesztett biztonságérzet

Kívülről könnyű felismerni egy munkamániás embert. Nincs ideje a családjára, barátaira, nehezen veszi rá magát a kikapcsolódásra. A figyelme a munkájára és elvégzendő feladataira szűkül, emiatt képtelen lazítani, aminek hosszú távú következményei is lehetnek. Az emberek eltávolodnak tőle, ő pedig vagy kiéghet, vagy bele is betegedhet ebbe az állapotba.

Mik azok a tényezők, amik a munkamánia kialakulásához vezetnek? Észrevesszük-e magunkon, ha munkamániássá kezdünk válni? Ez az első bejegyzése annak a háromrészes cikksorozatnak, ahol azt vizsgáljuk, mi vezethet ehhez az állapothoz.

Most a középpontban az érzelmi és/vagy anyagi biztonság elvesztésétől való félelem és ennek kezelése lesz.

A munkamániára hajlamos emberek egyik nagy csoportjába azok tartoznak, akiknek az értékrendjük legfelső fokán a biztonság megszerzése és megtartása szerepel. Igyekeznek kerülni a kiszámíthatatlan helyzeteket, bebiztosítani magukat minden életterületükön annyira, amennyire csak tudják. Sokszor igaz, hogy akire ez jellemző, az olyan foglalkozást választ, amivel hosszú távon lehet tervezni. Ahol biztosnak érezheti magát abban, hogy számítanak rá, és mindig adnak neki feladatot.

Egy szemléletes példát szolgáltat erre az egyik projekt, amiben részt vettem. Egy cégnél munkaerő-felvételt tartottak, és azzal bíztak meg engem, hogy a jelentkezők emberi oldalát, személyiségét térképezzem fel, és adjak tanácsot arra vonatkozólag, mennyire lesz alkalmas a jelölt a meghirdetett pozíció betöltésére. Az egyik interjúalany – akinek nagyon fontos volt a biztonságérzet – azt mondta, mikor azt kérdeztem, mi az, ami őt arra sarkallná, hogy ott hagyjon egy munkahelyet, hogy az, ha lenne holtideje a munkájában. Nem értettem, pontosan, mire gondol, ezért tovább kérdeztem. Így fogalmazta meg bővebben: „az a munkahely, ahol nincs állandó munka, elvégzendő feladat, az veszélyes lehet a számomra. Ha van akár tíz olyan perc, amikor semmit sem kell csinálnom, akkor úgy érzem, nincs szükség már rám és lehet, hogy ki fognak rúgni”. Ha nem adnának neki feladatot, kétségbe esne attól a tudattól, hogy haszontalan és el fogják küldeni. Ettől elveszíti a biztonságérzetét. Ennek az információnak tudatában érhető, hogy a hozzá hasonló embereknek elemi szükséglete az állandó munkavégzés, mert enélkül a legmélyebb félelmüket kell megélniük – azt, hogy az életük kiszámíthatatlanná és bizonytalanná válik.

Mit tehet az, aki hasonló kihívással küzd?

Van egy sajátos gondolkodási mód, ami ilyenkor felfedezhető mindenkiben. Ha megrendül a biztonságérzetünk, szinte mindig a lehető legtragikusabb végkimenetelre gondolunk. Ahogy az egyik kliense mondta (akinek egyébként a párja jól kereső üzletember): „ha nem dolgozok folyamatosan, azt érzem, hogy összedől a világ és a párommal együtt a híd alá kell költöznünk, ott fogunk meghalni”. Átérezni is szorongató ezt a mondatot. Éppen ezért hasznos dolgozni az ilyen jellegű problémák megoldásán.

Ha észreveszed magadon, hogy hajlamos vagy felnagyítani a lehető legrosszabb végkimenetelt, akkor állj meg egy pillanatra. Tudatosan tedd fel magadnak a kérdést: megtörténhetne a legrosszabb is, akár a híd alá is költözhetünk, de vajon még milyen végkimenetele lehet annak, ha most kicsit lazítok a munkatempómon? Ha akarnék, találhatnék-e esetleg valamilyen pozitívumot abban, ha átmenetileg másra fordítanám a figyelmem? Segítene-e egy kis feltöltődés abban, hogy újult erővel vágjak bele a mindennapi feladatokba?

Ha komolyan elgondolkodunk ezen, mindig azt a választ kapjuk, hogy igenis érdemes lenne egy kicsit mással foglalkozni. Ilyenkor nagyon fontos, hogy figyeld meg azt, hogy érzed magad a lazítás gondolatától. Ha továbbra is ellenérzéseid vannak, próbáld ki a következő technikát.

Kérdezd meg magadtól: mi lehet a lehető legrosszabb következménye annak, ha most szünetet tartok? Valaki megszól? Lemaradok a munkámmal? Képzeld el a legrosszabbat!

Most pedig irányítsd a figyelmed a következő gondolatra: képes vagyok-e kezelni a lehető legrosszabb végkimenetelt? Képes vagyok-e túltenni magam mások bírálatán és újult erővel bepótolni a lemaradásaimat?

A válasz a legtöbb esetben igen, és ez nagyszerű hír a számodra! Ha képes vagy kezelni a lehető legrosszabb eshetőséget, akkor minden akadály elgördül előled, ami eddig a kikapcsolódásodat akadályozta!

Tegyél tudatosan magadért, amint észreveszed a munkamánia jeleit a mindennapjaidban!

Érintettnek érzed magad? További bejegyzéseket itt olvashatsz a témában:

A munkamániához vezető út – gyermekkori mintáink

A munkamániához vezető út – problémás életterületek

Jó pihenést, és utána eredményes munkát kívánok!

Keress bizalommal!

Tartasz attól, hogy elveszíted a biztonságod és kiszolgáltatottá válsz? Írj bátran, és teremtsük meg a biztonságérzeted!