A munkamániához vezető út – gyermekkori mintáink

Az előző írásomban már olvashattál a munkamánia egyik kialakulási módjáról és annak kezeléséről. A mostani bejegyzésben egy kicsit más aspektusból vizsgáljuk meg, mi vezethet a munkavégzésre való túlzott beszűkülés állapotához.

Egészen messziről indul az utazásunk, mégpedig a szülő-gyerek viszonytól. A munkám során végzett megfigyeléseim alapján azt mondhatom, hogy gyakori jelenség az, hogy olyan családokban, ahol az egyik szülő kifejezetten erős személyiség és magas elvárásokat támaszt a gyereke felé is, gyakran megjelenik felnőttkorban a munkamánia.

A szülő nem rosszindulatú, a szándékai támogatóak, a módszer azonban, amit alkalmaz, torzulásokat okozhat a gyermek gondolkodásmódjában. A transzgenerációs sérülésekről szóló bejegyzésemben már érintettem ezt a problémát, viszont most a munkához való viszony aspektusában szeretném ezt bemutatni.

Képzelj el egy olyan embert, aki gyermekkorában bizonytalan körülmények közt élt. Fizikai vagy érzelmi bántalmazásban volt része rendszeresen, esetleg a családjának nem volt mit ennie, és meg kellett tapasztalnia a mély kiszolgáltatottság érzését. Elhatározta magában, hogy soha nem fog visszacsúszni ebbe az állapotba, és a saját gyerekét sem fogja hagyni ide süllyedni.

Attól való félelmében, hogy a kiszolgáltatottság megismétlődik, óriási feladatok elé állítja a gyerekét. Biztosnak érzi magát abban, ha a gyerek jól teljesít, tanul rendesen, lesz „rendes” szakmája, akkor elkerülheti a bajt. Mivel a szülőben nagyon erős a trauma megismétlődésétől való félelem, ezért folyamatosan terheli a gyereket. Ha kell, akkor fegyelmezi is szavakkal vagy fizikai bántalmazással. Igyekszik az általa jónak vélt útirányt betartatni.

Abban az esetben gyakori a munkamánia kialakulása, ha egyébként gyerekként nagy igényünk van a szeretetre és figyelemre, és úgy érezzük, ezt akkor fogjuk megkapni, ha minden elvárásnak megfelelünk. Amikor mindent száz százalékosan teljesítettünk, anya vagy apa nyugodttá vált, és nem kellett félnünk a figyelmük elvesztésétől. Megtanultuk: ha mindent megcsinálok, amit elvárnak tőlem (ami gyakran a teljesítőképességem határain kívülre esik), akkor nyugalom van, szeretve vagyok.

 

Felnőttkorban az ilyen múlt ahhoz vezethet, hogy képtelenek vagyunk kicsiben gondolkodni. Azt érezzük, nekünk kell lenni a legjobbnak, és valami újat, másoktól függetlent kell alkotnunk ahhoz, hogy jól érezzük magunkat. Ha az érzelmi aspektusát vizsgáljuk ennek a helyzetnek, azt találjuk, hogy ha teljesítettük a 110%-ot, végre megnyugodhatunk, de csak addig, amíg valaki nem veszélyezteti a pozíciónkat, vagy fel nem fedezünk újabb szinteket, amiket még nem értünk el.

Könnyen észreveheted magadon, hogy dolgod van ezen a téren, ha megfigyeled, szoktál-e irigykedni olyan emberekre, akik hasonló pályán mozognak, mint te. Akik versenytársaid lehetnek, és elvehetik tőled a dobogó első helyét. Ha van ilyen tapasztalatod, akkor fontos, hogy tudd, mi zajlik a háttérben. Egy gyermekkori sérülést cipelsz magaddal. Egy későbbi bejegyzésben foglalkozunk majd az irigység témakörével is.

Tudd, hogy a munkamániád oka lehet az, hogy attól tartasz, a gyermekkori stresszt, szorongást és pofonokat ismét meg fogod tapasztalni. Hogy nem leszel elég jó anya vagy apa szemében. Hogy nem vagy elfogadható úgy, ahogy vagy, és ez kiszolgáltatottsághoz, érzelmi vagy fizikai veszélyhez vezet.

Fontos, hogy legyen eszközöd ahhoz, hogy kitörj ennek a helyzetnek a szorításából. Ha van lehetőséged, fordulj szakemberhez, aki segít neked abban, hogy felismerd önnön értékességed. Azt, hogy akkor is elég jó vagy, ha a szülő, aki erős kezekkel vezetett ezt nem jelzi vissza számodra.

Amit viszont már most azonnal megtehetsz, amivel csökkentheted a túlzott munkavégzés okozta szorongást az, hogy fogj egy lapot vagy nyiss egy üres dokumentumot a gépeden, és sorold fel mindazt, amit elértél az életedben. Azokat a dolgokat, amik számodra sikert jelentenek.

Egyesek nehezen hangolódnak rá erre a feladatra, mert úgy érzik, minden, amit elértek, alap. Ez a természetes. Arra kérlek, hogy légy megengedő magaddal, és sorolj fel mindent, amit egy kívülálló sikernek értékelne az életedben. Mindent, amiért valaha megdicsértek vagy irigykedtek rád. Mindent, amire ha akarnál, akár büszke is lehetnél. Azt fogod találni, hogy rengeteg ilyen dolgot csináltál, jó eséllyel messze többet, mint mások, hiszen a legjobbá válás vezérelte megannyi tetted.

Amikor ismét jön az érzés, hogy mindent IS meg kell tenned, különben feszült leszel, vedd elő ezt a listát, és mélyülj el a rengeteg nagyszerű dologban, amiket már véghez vittél és megtanultál.

Segíts magadon és készítsd el a listát most. Hidd el, a munkavégzésedre is jó hatással lesz.

Szívesen olvasnál még a témában? Kattints a következő linkekre:

A munkamániához vezető út – elvesztett biztonságérzet

A munkamániához vezető út – problémás életterületek

Keress bizalommal!

Téged sem hagy nyugodni a gondolat, hogy nem vagy elég jó? Keress bizalommal, hogy megtalálhasd önnön értékességed!