Miért ne pazarold az időd?

Egy kis településen nőttem fel, ahol egy viszonylag alacsony létszámú általános iskola működik. Sokakat személyesen, másokat látásból ismertem azon tanulók közül, akik a felettem lévő évfolyamokra jártak.

Mielőtt elindultam volna az önismeret és önfejlesztés rögös útján sokat, jártunk szórakozni a barátaimmal. Akkor teljesen elégedett voltam ezzel a gondtalan életvitellel. Igaz, hogy nem voltak különösebb céljaim és vágyaim sem, de abban legalább segített, hogy elkendőzze a megoldhatatlannak tűnő problémáim.

Előfordult, hogy iszogatás közben összefutottunk az egyik felsőbb évfolyamra járó sráccal. Egy alacsony, köpcös fiatalembert képzelj el. Mindig nagyon vidámnak tűnt és jó sokat tudott inni. Volt, hogy beszélgettünk is egy kicsit, de nem alakult ki mélyebb barátság köztünk. Mindjárt leírom, miért fontos az ő személye.

A rendszeresen barátokkal töltött esték óta már nagyjából tíz év eltelt. Rengeteget olvastam, képződtem. Megfogalmaztam, mit szeretnék elérni, és azon kaptam magam, hogy átértékelődött bennem a szórakozással töltött esték szerepe. Sokszor azt éreztem, ezek inkább gátolnak az előrehaladásomban, minthogy támogatnának. Lassan csökkent a számuk, és más, számomra értékesebb tevékenységekkel töltöttem a szabadidőmet. Nálam ez egy meglehetősen hosszú folyamat volt, és észre sem vettem, mennyit változtam az idő előrehaladtával. Meglepődtem, mikor külső segítséggel ráeszméltem, milyen sokat.

Ha figyelemmel akarjuk kísérni a fejlődésünket, érdemes viszonyítási pontokat keresnünk. Nekem egy ilyen viszonyítási pontot szolgáltatott egy váratlan találkozás.

Szombat délután van, nyár, beülök az autóba, hogy bevásároljak. Már messziről látom, hogy valaki ittasan támolyog előttem az úton. Lassítok, ahogy közelebb érek, nehogy valami baj történjen.

Ahogy csökkent kettőnk közt a távolság ő megfordul, kicsit lehúzódik, és int, hogy menjek. Akkor látom, ő az köpcös, alacsony, sokat nevető és még többet ivó srác, akivel évekkel korábban alkalmanként összefutottunk. Ahogy észrevette, ki vagyok, megállt és a lehúzott ablakon csak ennyit kiabál be elkeseredetten: „Na, mi van bazmeg?”

Nem ismerem az ő történetét, nem tudhatom, miért volt olyan elkeseredett, nem tudhatom, miért ivott, azt viszont tudom, hogy ha anno nem változtatok magamon, most én is szédeleghetnék szombat délután az úton részegen. Kinőttem a régi önmagam, aki a szórakozásban kereste a menekülőutat a megoldhatatlannak tűnő problémáira. Elégedett vagyok, megérte a sok önmagamba fektetett munka.

A változás általában nem nekifutásból történik.

Sokkal inkább hasonlít egy maratonra. Szépen, lassan, szinte észrevétlenül színezi át a mindennapjainkat. Hogy érzed, azon az úton haladsz, ami ahhoz vezet, amit el szeretnél érni, vagy inkább távolodsz a célodtól? Ha nem tetszik az irány, módosítsd még ma!

Keress bizalommal!

A tapasztalat azt mutatja, hogy egyedül könnyű elveszni a mindennapi feladatok kavalkádjában. Segítene, ha valaki támogatna abban, hogy új irányt találj magadnak? Ha igen, keress bizalommal!