Miért nem elég azt tudni, mit nem akarsz?

Az utóbbi időben többen számoltak be arról a környezetemben, hogy próbálkoznak a céljaik megvalósításával, ám bármennyire is igyekszenek, idővel elfogy a lendületük. Továbbra is rendületlenül dolgoznak, de valamiért azt érzik, hogy jó ideje egy helyben toporognak. Nem érzik a haladást.

Mi történhetett velük? Mi veszhetett el az menet közben? Ahhoz, hogy ezt megértsük, vessünk egy pillantást arra, hogy a legtöbb ember hogyan navigálja magát keresztül az életén!

Nagyon gyakran akkor ébred fel bennünk a változás igénye, amikor tudatosan vagy öntudatlanul megfogalmazódik bennünk egyfajta hiányérzet. Úgy gondoljuk, lehetnénk többek, jobbak, mint amit a jelenlegi életkörülményeink tükröznek. Ez a hiány az, ami arra sarkall bennünket, hogy elkezdjünk jobbá válni. Befoltozni a hanyagságunk, oda nem figyelésünk miatt tátongó lyukakat.

Azonban a hiány megszüntetése még nagyon messze áll attól, hogy tartósan megelégedettek legyünk. Hiszen mi történik, ha a hiány elmúlik? Mi lesz, ha végre eltávolodunk attól, amitől eddig tartottunk?

Ahogy vége a hiánynak, csökken a veszélyérzetünk, és ezúttal a motivációnk is. Megmenekültünk ettől a félelmetes ürességtől. Végre lazíthatunk egy kicsit – gondoljuk. Viszont mivel a fő motiváló erőink – az elégedetlenségünk és félelmünk – megszűntek, ezért gyorsan hozzászokunk az újdonsült kényelemhez és biztonsághoz. Már nem vagyunk veszélyben anyagilag. Végre nem vagyunk egyedül, magányosan. Végre megszabadultunk a felesleges kilóktól. Ilyenkor hajlamosak lehetünk arra, hogy elkényelmesedjünk. Azt érezzük, jár a pihenés és a jutalom a kimerítő munka után. Már nem dolgozunk olyan keményen. Már nem figyelünk oda annyira magunkra, és annak, hogy megváltozott a hozzáállásunk, meglesznek a nemkívánatos következményei is.

Ahogy hanyaggá válunk, ellustulunk, ismét szépen lassan elkezdenek romlani a körülményeink. Elkezd fogyni a pénzünk. Az áhított párkapcsolatunk – most, hogy már nem fontos annyira – veszélybe kerül. Kemény munkával leadtuk a súlyfeleslegünket, ám most, hogy már fegyelmezetlenebbek vagyunk és többet bűnözünk, a kilók visszaépülnek.

Mivel lassú a változás, nem kapcsolunk azonnal. Lehet, hogy eltelnek, hetek, hónapok, vagy akár évek is, mire felismerjük, hogy ismét visszacsúsztunk a gödör aljára. Kellemetlen ez az élmény, hiszen tudjuk, kezdhetünk mindent elölről.

Azt mondom, akárhol is tartasz most, akár ismét a gödör alján ülsz, lefelé csúszol, vagy éppen kifelé mászol belőle, próbálj ki egy újfajta megközelítést!

Már tudod, mi az, amit el akarsz kerülni. És tudod, hogy ez nem elég, hiszen tapasztalod ennek a felemás eredményeit. Könnyítsd meg a saját
dolgod! Egészítsd ki azt, amit el akarsz kerülni azzal, amit igazán szeretnél! Mi az, amire ha gondolsz, azt érzed, ez kell neked? Mi az, ami amellett, hogy elképzelve szépnek tűnik, még cselekvésre is sarkall? Mi az, amiért hajlandó lennél megmozdulni?

Lehet, hogy meg tudsz fogalmazni egy konkrét összeget, amit meg szeretnél keresni. Lehet, hogy amellett, hogy kerülöd az egyedüllétet, most kitűzöd célként, hogy egy tartós és mély kapcsolatért fogsz  dolgozni. Olyanért, amiben megbecsülnek, támogatnak, és te is megbecsülhetsz, támogathatsz valaki mást.

Lehet, hogy jobb lenne nem csak elkerülni az egészségügyi problémákat, hanem életed eddigi legjobb  formájába kerülni fizikailag. Látni magad a tükör előtt, ahogy fitt vagy és energikus.

Két dolgot érdemes tudatosítanod magadban:

 – Mi az, ami igazán fáj? Mi az, amitől igyekszel távol tartani magad?

– Mi az, amit igazán szeretnél? Mi az, amiért hajlandó lennél tenni, cselekedni?

Ha ezt a két dolgot ismered, akkor nyert ügyed van. Mind a két elemi erő a te oldalara áll és megállíthatatlanná tesz!

Keress bizalommal!

Úgy érzed, hasznos lenne mindkét erő támogatását a te oldaladra állítani? Keress bátran, és feltárjuk, mi az, amitől megállíthatatlanná válsz!