Szabadulj meg az értéktelenség érzésétől!

A helyszín egy baráti összejövetel, esetleg egy céges rendezvény. Körben  álltok, pohárral a kezetekben és folyik a beszélgetés. A körülötted lévők sorra mesélik a történeteiket. Van, amelyiken a többiek meghökkennek, a többin jóízűeket nevetnek.

Arra gondolsz, hogy te is megmutathatnád magad a többiek előtt. Van is egy történet, ami eszedbe jutott a közelmúltból. Ám mielőtt szót kérnél magadnak, elindul benned egy belső monológ:

• Vajon kellően érdekes lesz a történetem a többiek számára?
• Egyáltalán kíváncsiak-e rám?
• Biztosan magamra akarom vonni a figyelmüket?

Elképzelhető, hogy többször jutottál ezután a belső monológ után arra, hogy bár lett volna mit mondanod, inkább megtartottad magadnak.

Én magam évekig küzdöttem azzal a gondolattal, hogy minek beszéljek  magamról, az úgysem érdeklek senkit. Lett volna mondanivalóm, de ezt rendszeresen elhallgattam. Vágytam a figyelemre, de közben rettegem is tőle. Féltem, hogy mit fognak szólni, szólnak-e majd egyáltalán valamit.

Ha akkor megkérdezte volna tőlem valaki, mennyire tartom magam értékes embernek, valószínűleg nem adtam volna túl magas pontszámot. Az volt a benyomásom, mások érdekesebbek, okosabbak, viccesebbek és értékesebbek nálam.

Az olyan emberek, mint amilyen én is voltam gyakran nagyon szeretnek kérdezni és másokat meghallgatni. Vajon miért jó ez nekünk? Részben azért, mert kérdezni biztonságos. Aki kérdez, az irányítja a beszélgetést. Ha jól tudunk kérdezni, akkor biztosak lehetünk abban,  hogy nem kell majd magunkról beszélnünk. Amíg az ember kíváncsiskodik és a kérdéseire adott választ hallgatja, addig sem kell a saját értéktelenségével, unalmasságával szembesülnie. Emellett természetesen megannyi jó dolgot megtudhat, új tudást szerezhet, és a többi ember is kellemesen érezheti magát a társaságában, hiszen a figyelem középpontjában sütkérezhetnek.

Mindannyian vágyunk arra, hogy valamilyen jelentőségteljes szerepet tölthessünk be. Az önmagát leértékelő ember pedig jelentőségteljesnek érezheti magát azért, mert figyelmet biztosít másoknak. Az emberek keresni fogják a társaságát – sokszor olyankor, amikor valamilyen problémájuk van. Bár egy baráti vagy családi kapcsolatban egészségtelen, kiegyensúlyozatlan helyzet ez, de rövidtávon mindkét fél hasznosnak érezheti az effajta kapcsolódást. A mesélő osztatlan figyelemben részesül, a kérdező pedig az értékesség érzését tapasztalhatja.

Ez a fajta dinamika jól tud működni egy darabig. Azonban az önmagát leértékelő személyben – mint egyébként mindenkiben – folyamatosan gyülemlik az életét megnehezítő stressz, csalódás, ki nem mondott sérelem és fájdalom. Ezek a dolgok azok, akiket a magukról szívesen mesélők egyszerűen kibeszélnek és feldolgoznak. Aki viszont csak hallgat, abban elmarad ez a feldolgozási folyamat.

Megnehezíti a kitörést ebből a helyzetből az, hogy mivel nem mesélünk magunkról – gyakran még akkor sem, amikor kérdeznek -, megtanítjuk a környezetünket arra, hogy rólunk nem érdemes érdeklődni. Ha harapófogóval kell kiszedni belőlünk azt, ami bennünk zajlik, akkor úgy dönthetnek, hogy nem éri meg felőlünk kíváncsiskodni. Túl sok energiát emésztene fel a részükről. Majd úgyis mesélünk, ha valami bajunk van – gondolhatják.

Ha valaki figyelmet ad, de a figyelmet befogadni nem tudja, akkor a környezete nem terheli ezzel. Szépen lassan, az önmagát leértékelő ember a saját csapdájába esik. Míg a környezete kedveli, ő belül felőrli önmagát. Jelentőségteljességre vágyik, de fél magát vállalni.

Ez vezethet összeomláshoz, vagy ahhoz, hogy a belső feszültség hatására számot vet az érdemeivel. Összegyűjti azokat a tapasztalatait, amiknek a tudatában mégis képes lesz magát értékesnek érezni. Szembenéz azokkal a dolgokkal, amiktől retteg, és meglepődve tapasztalja, hogy bár rettenetesnek tűntek, de nem is volt olyan nehéz megküzdeni velük, miután eldöntötte, hogy ezt kell tennie a megoldás érdekében.

Lehet, hogy te is ilyen ember vagy.
Légy megértő önmagaddal!
Biztosan megvan az okod rá, hogy így viselkedj.

Tedd fel magadnak a következő kérdéseket:

• Mi az a tapasztalat, tudás, aminek ha a tudatában lennél, értékesnek
érezhetnéd magad?
• Mi a félelmed tárgya? Mi az, ami megbénít?
• Mi a legrosszabb dolog, ami történhet, ha szembenézel a félelmed
tárgyával? – lehet, hogy végiggondolva nem is olyan ijesztő.

Várd meg a válaszokat, és élvezd, ahogy tudatára ébredsz önmagad
értékességének.
A következő összejövetelen már biztosan lesz mesélni valód…

Fordulj hozzám bizalommal!

Egyedül nem biztos, hogy könnyű a szembenézés. Fordulj hozzám bizalommal, és bontsuk le fokozatosan a falakat, amiket magad köré építettél!