Transzgenerációs sérüléseink

A környezetünk nagyon erős hatást gyakorol ránk, ha akarjuk, ha nem. Beleszületünk egy családba, ami része egy tágabb értelemben vett családnak – nagyszülők, unokatestvérek stb. Mindez eleme egy vagy több csoportnak, akikhez tartozónak valljuk magunkat, amit pedig magába foglal egy ország és annak kultúrája. Minderre hatással vannak nemzetközi trendek is, nem beszélve arról, hogy annak a helynek, ahol földrajzilag élünk megvan a maga történelme. A saját virágkorai, háborúi, szépsége és nyomorúsága. Mindezen hatások vagy minket érnek személyesen, vagy az őseink tapasztalták meg őket. A bennünket ért események hatására formálódott a személyiségünk, és félelmeinket, vágyainkat, világszemléletünket generációkon keresztül magunkban hordozva adjuk át egymásnak. Mit kezdhetünk azokkal a dolgokkal, amik nem velünk történtek, hanem már készen kaptunk másoktól?

Sok terhet, amit magukban hurcoltak elődeink, le is tettek út közben. Volt azonban, amivel nem tudtak mit kezdeni és átadták nekünk. Ha akarunk, mi megszabadulhatunk tőlük és attól a fáradtságtól, amit a hurcolásuk jelent.

Az első lépés annak a felismerése, hogy valamit csinálunk, amit nem értünk. Valaki elvár tőlünk valamit, ami látszólag egy haszontalan, időrabló tevékenység. Az is lehet, hogy ő maga sem tudta, hogy miért kell ezt így csinálni, már tőle is ezt várták el, ő pedig szó nélkül teljesítette a feladatát. Ékes példája ennek egy ismerősöm története: az ő családjukban csak úgy lehetett betenni a csirkecombot a sütőbe, ha előtte kettévágták azt. Nemrég az egyik családtag megkérdezte, hogy ezt miért csinálják? Máshol egészben sül a csirkecomb, náluk miért nem? Senki sem tudta a választ, ezért a nagymamához irányították. A nagymamának fogalma sem volt, mindig is így csinálta, viszont szerencsére a dédmama még élt, így őt is meg lehetett kérdezni. Ő készségesen válaszolt is: azért kellett félbevágni a csirkecombot, mert a második világháború idején egy kicsi sparhelt volt csak otthon. Annak olyan szűk volt a nyílása, hogy csak így fértek be a combok.
Családi séma felderítve! Most már mindenki tudja, mi a magyarázat, meg lehet változtatni a régi szokást, ha szeretnék.

Azonban sok más dolgot is hagyományoztak nekünk az őseink, amik nagyobb terhek annál, mint hogy ketté kell vágnunk a húst sütés előtt. Sok család hordoz magában szégyenérzetet, bűntudatot, ki nem mondott haragot, neheztelést valaki vagy valami felé. Jóllehet, ezeknek az érzelmeknek már senki sem ismeri a forrását. Egy családi tragédia, háború, rendszerváltás, tartós mentális vagy fizikai betegség a hozzátartozók körében, mind mély nyomot hagyhatott a családtagokban.

Van, ahol letagadják a család felmenőit vagy közösen utálják a rokonság egy részét. Máshol minden családon belül történő dolgot csak suttogva lehet megbeszélni, bárhol is tartózkodjanak a beszélgetőtársak. Talán azért, hogy nehogy meghallja valaki? Vajon az a valaki még mindig ott van és valós veszélyt jelent ránk nézve? Vajon a rokonság többi része mit tehetett, ami miatt el kell, hogy zárkózzunk tőlük? Lehet, hogy már lényegtelen az a vita vagy sérelem, ami szétszakított bennünket?

Ha felismered, hogy nálatok is van egy vagy több olyan nehéz, érzelmileg megterhelő szokás, aminek a forrása számodra ismeretlen, de a család számára fontos, akkor érdemes lehet kicsit kutakodnod. Nagyon érdekes dolgok történnek, amikor a forrás feltárásra kerül. Megértjük, hogy a szégyen nem a mi szégyenünk, a harag nem a mi haragunk, és a neheztelést is elengedhetjük, hiszen ezek nem a mi érzéseink. Mi megkaptuk őket, és eddig csak arra vártak, hogy valaki megoldja, feldolgozza őket.

Keress bizalommal!

A folyamat nem mindig egyszerű. Gyakran megterhelő lehet. Éppen ezért érdemes szakember segítségét kérni a múltbeli történések és általuk kialakított sémák feltárásához és felszámolásához.