Vedd észre, ha átvered magad!

Az egyik legjobb dolog, amit tehetünk az, hogy megoldásokat és lehetőségeket keresünk magunk körül minden esetben, amikor úgy érezzük, szűk a mozgásterünk. Tény, hogy azok az emberek boldogulnak jobban az életben, akik tudatosan irányítják a figyelmüket arra, hogyan tudnának fejlődni, gyarapodni és eközben a lehető legjobban érezni magukat.

Lehet, hogy te már beállítottad a figyelmed a megoldások keresésére, és ha így van, gratulálok. Az is lehet, hogy még csak barátkozol a gondolattal, hogy bármit elérhetsz, és ez is teljesen rendben van.

Mit tehetünk azonban akkor, ha már legtöbbször a lehetőségeket keressük, de a figyelmünk alkalmaként visszavándorol a problémáinkra? Mi történik, ha nem csípjük nyakon magunkat és a nehézségeinkben kezdünk dagonyázni?

Sokszor nincs könnyű dolgunk, mert annyira elfoglaltak vagyunk a mindennapi teendőinkkel, hogy észre sem vesszük, hogy nem vagyunk jól. Szerencsére azonban van egy módszer, ami kiváló alapot nyújthat arra, hogy felismerjük, elkalandoztunk és sínylődünk a problémáink terhe alatt. Ám előtte nézzük meg, hol tudunk nagyon elcsúszni!

Mért nem vesszük észre, hogy rosszul vagyunk?

A nyugati gondolatvezérelt világunkban azt tanuljuk életünk jelentős részében, hogy agyaljunk és teljesítsük a ránk bízott feladatokat, ha van kedvünk, ha nincs. A hosszú távú eredményesség és megelégedettség eléréséhez valóban fontos, hogy el tudjuk végezni azokat a dolgokat, amik akkor éppen nem esnek jól. Azonban az is igaz, hogy ha teljesen figyelmen kívül hagyjuk azt, hogy vagyunk, akkor idővel elfáradunk, kiégünk, a helyzetünket kilátástalannak fogjuk értékelni. Ilyenkor azt vehetjük észre magunkon, hogy semmihez sincs kedvünk, alig csinálunk valamit, de közben a bűntudatunk munkál bennünk, arra ösztönözve minket, hogy mégis csak tegyünk le valamit az asztalra.

Két állapot között őrlődünk:

1. Halogatunk, és lényegtelen tevékenységeket végzünk, miközben bűntudat gyötör bennünket

2. Néha fellángol bennünk a lelkesedés, belevágunk valami nagy dologba, majd rövidesen elfáradunk, és elkönyveljük, hogy ez már megint nem jött össze

Hogyan vehetjük észre, hogy saját magunk ellen cselekszünk?

 

Az egyik leggyorsabb módszer az állapotunk felmérésére a testünk figyelése. A munkám során sokat beszélgetek emberekkel a céljaikról, vágyaikról, és ilyenkor mindig arra összpontosítok, a nonverbális jelzéseik összhangban vannak-e azzal, amit mondanak. Ez azért nagyon fontos, mert fel kell tudnom ismerni, ha olyat állítanak, amit legbelül nem gondolnak igaznak.

Gyakori az, hogy elmeséli valaki, mit szeretne igazán (tudatosan), de közben a hangja megváltozik, a beszéde halkabb lesz, a szemét hosszan becsukja, félrenéz, vagy bármilyen egyéb stresszmentesítő gesztust tesz (ezzel a tudattalanja jelez, hogy valójában nem egészem ezt akarja). Ez mindig azt tükrözi a számomra, hogy amit mond, azt nem hiszi el igazán, vagy nem ez a legfontosabb dolog a számára, így jó eséllyel nem is fogja megtenni a szükséges lépéseket a feladat teljesítéséhez. Akkor lehetek biztos benne, hogy valódi elhatározás született meg benne, amikor ezt a testi jelzései is tükrözni kezdik.

Hogyan használható a testi jelzéseink figyelése arra, hogy a jó úton tartsuk magunkat?

 

Amikor gombócot érzünk a torkunkban, nyomást a mellkasunkban, a nyak- vagy arcizmaink megfeszülnek, akkor szinte biztosak lehetünk benne, hogy a testünk jelezni próbál. Az üzenet: valami gond van. Lehet, hogy a figyelmünk a félelmeinkre vándorolt a vágyaink helyett, vagy olyan fába vágtuk fejszénket, amire még nem állunk készen. Az üzenet mindig egyértelmű: változtass valamin. A figyelmed irányultságán, vagy a cselekedeteiden.

Ha a lehetséges kudarcon gondolkodsz, természetes, hogy ijedtté, feszültté válsz. A feladat egyszerű: a sikertelen végkifejlet nagyképernyős nézegetése helyett merengj el azon, milyen lesz az, amikor majd sikerül. Akkor is kellemetlen érzések ébredhetnek benned, ha túlvállaltad magad. Ilyenkor a tested azt jelezheti, hogy nem vagy még készen. Még valamit meg kell tanulnod, vagy finomítanod a célod, hogy az sokkal inkább megfelelő legyen számodra. Az is lehet, hogy az irány, amerre indulsz, tudatosan nagyszerűnek tűnik, de a valós szükségleteidet nem elégíti ki.

 

Bármi is legyen az oka annak, hogy kellemetlenül kezded érezni magad, mindenképp érdemes odafigyelned a belső jelzéseidre. Rengeteg bajt, szenvedést és ablakon kidobott időt spórolhatsz meg azzal, ha igyekszel azzal az emberrel együtt élni, aki valójában vagy. Végeredményében ez fog elégedetté tenni, és segíteni a kiteljesedésben.

Mit tehetsz, hogy visszatalálj a számodra megfelelő útra?

Figyelj oda a testi jelzéseidre. Alkalmanként tedd félre a gondolatvilágod, és próbáld meg kideríteni, mire is akarja felhívni a figyelmed az, amit éppen érzel. Ha ezt rendszeressé teszed, azonnal észre fogod venni, ha rossz irányba kezdesz haladni, és képes leszel korrigálni azt. Végeredményében tartósan fenn fogod tudni tartani a kellemes érzések megtapasztalását, miközben arra haladsz, amerre valóban dolgod van.

Keress bizalommal!

Gyakran érzed testileg feszültnek magad, és szeretnél ezen változtatni? Keress bátran, hogy megtaláljuk, mitől térne vissza a jó érzés az életedbe!